A Pénzcentrum néhány napja interjút közölt Hermann Szabolccsal, a SabeeApp alapítójával. Flesch Tamás az abban leírtakra reagálva elmondta: a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöksége félrevezetőnek érezte az interjú két pontját. Az egyik az a megfogalmazás, miszerint a budapesti szállodaipar kevés kézben van. Flesch szerint valóban vannak koncentrált tulajdonosi körök, de ez sokkal inkább a vidéki piacra igaz. 

Budapesten a 23 ezer szállodai szobából nagyjából 1500 tartozik egy érdekeltségi körbe, ebből 500 még meg sem nyílt. Ha nagyon nagyvonalúan számolunk, akkor is legfeljebb 10 százalékról beszélhetünk a fővárosi piacon.

Vidéken a jobb, újabb szállodák jelentős része került olyan tulajdonosi körökhöz, amelyek komoly állami támogatást kaptak. Ez torzítja a piacot, hiszen ha valakinek jóval kevesebb a banki vagy egyéb kötelezettsége, teljesen más üzletpolitikát tud folytatni. Másképp fejleszt, másképp áraz, másképp működik. Ez a versenyhátrány sokkal erősebben jelentkezik vidéken, mint Budapesten.

Budapesten senki nem kapott állami pénzt szállodafejlesztésre, nem is kaphatott. A vidéki fejlesztések jelentős része viszont közvetlen adófizetői forrásból valósult meg: ez a legnagyobb különbség a két piac között.

Az interjú másik kifogásolt állítása a rövid távú lakáskiadás, az Airbnb kérdése: a cikkben úgy hangzott, mintha ez a szállodások lobbija miatt lenne problémás.

Flesch Tamás szerint az MSZÉSZ soha nem mondta, hogy az Airbnb-t meg kell szüntetni. Azt mondta, hogy szabályozni kell, de úgy, hogy a szabályozás mindenkire vonatkozzon.

Az a legrosszabb döntés, amikor valahol betiltják, máshol meg engedik. Nem működik az, hogy az utca egyik oldalán kiadhatom a lakásomat, a másik oldalon nem. Ez piactorzító, és jól látszik, az önkormányzatok alkalmatlanok arra, hogy ezt egységesen kezeljék. Állami szabályozásra van szükség 

– mondta az MSZÉSZ tiszteletbeli elnöke.

A szövetség kérése tíz éve ugyanaz, hogy hasonló feltételekből induljanak. Azt szeretnék, ha a bevétel, az adózás, a turisták és a lakosság szempontjai alapján egy kiegyensúlyozott, mindenki számára elfogadható szabályozás születne. Ma egy Airbnb‑lakást kialakítani, fejleszteni, üzemeltetni jóval egyszerűbb, mint egy szállodai szobát. Ez versenyhátrányt okoz.

Azért koncentrálódik az Airbnb 99 százaléka az 5., 6., 7. és 8. kerületbe, mert ott a legnagyobb a kereslet, de ez már túlmutat a helyi problémán. Nemzetgazdasági és politikai kérdés is, és az elmúlt években nagyon erős lobbierők hatottak egymásra, amelyek végül kioltották egymást. Ezért nem született érdemi döntés. A helyzet továbbra is rendezetlen: rengeteg lakást adnak ki szabálytalanul, mert nincs ellenőrzés és nincs következmény – tette hozzá.

A lakások ellenőrzéséhez nem is lenne szükség nagy humán apparátusra. Ha valaki a Bookingon vagy az Airbnb-n hirdethet, akkor öt perc alatt le lehetne ellenőrizni, hogy szabályos-e a működése. Ehhez akarat, elhatározás és transzparencia kellene. 

A kérdés nem csak pénzügyi: azt is látni kell, hogy országmarketing szempontból mi a jó, hogyan tudják a beáramló turistákat megfelelően elhelyezni.

A most esedékes BL-döntő ugyan ritka alkalom, de óriási megkönnyebbülés a szegmensnek. Egy ilyen hétvége többszörös átlagárat hoz egy sima májusi hétvégéhez képest, ami nekik most azért jön nagyon jól, mert az elmúlt négy hónap mínuszát ebből tudják rendezni – folytatta.

A forinterősödésről elmondta: a szállodáknak ez kifejezetten rossz, minden egyes eurón napi 10 százalékot buknak. A bérek és a költségek nem fognak csökkenni, így a tulajdonosoknak előbb-utóbb el kell fogadniuk, hogy a jövedelmezőség rövid távon csökken. Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy Budapest árazása felzárkózzon, hiszen még mindig alulárazott a fővárosi szállodapiac. Hiába mondják, hogy utolértük Prágát, nem értük utol. 

Ha holnap reggeltől 20 százalékkal magasabb lenne minden szállodai átlagár, ugyanannyi vendég lenne, mint ma, csak végre rendben lenne a jövedelmezőség.

Flesch Tamás nem gondolja, hogy továbbra is erőltetni kellene Budapest „jó ár-érték arányú város” imidzsét. Helyette azt szeretné, ha a vendégek inkább azt mondanák, hogy „drága ez a város, de megérte”. Turistákkal beszélgetve, akik jártak mindhárom városban, Prágában, Bécsben, Budapesten, 90 százalékuk azt mondja, hogy Budapest a legjobb, és nem azért, mert olcsó. Imádják ezt a várost még a mostani állapotában is. Az itt élők sokkal jobban látják a hibáit, a repteret, a Blahát, a bevezető utakat, de egy péntek-vasárnapra érkező turista ebből jóval kevesebbet érzékel.

Flesch Tamás azt is elmondta: nem irigyli a leendő turisztikai államtitkárt, nagyon komoly feladat áll előtte. Az MSZÉSZ azt tudja megígérni, hogy szakmailag 100 százalékban mellé áll. 

Rengeteg dolog már most is elő van készítve, csak akarat kellene hozzá. A szabályozásban és a törvényalkotásban rengeteg pozitív változást lehetne elérni úgy, hogy nem kerül pluszpénzbe: jó szándék, elhatározás és következetesség kellene.

Az államtitkárnak kinevezése után nagyjából öt szakmai szövetség – MARESZ, MUISZ, MSZÉSZ, VIMOSZ, a rendezvénypiac, a beutaztatók – öt-hat emberével kellene leülnie. A vendéglátás nehezebb ügy, mert nagyon széttartó, és sokan csak a saját egyéni érdekükből indulnak ki. Először ezen a szűk, kompetens körön kellene végigmenni, és csak utána lejjebb vinni a vitát.

Nagyon gyorsan meg kell határozni a prioritásokat: mire van reális lehetőség, mik a gyorsan elérhető „quick win”-ek, főleg szabályozási oldalon. Azt is el kell dönteni, milyen vendégkört céloz a város: luxusturizmus, buliturizmus, vagy a fizetőképes középosztály. Mint Flesch Tamás hozzátette, ő nem szereti a „luxusturizmus” szót, Budapest nem Párizs vagy London, és nem is lesz az, de egy erős, izgalmas, jól pozicionált középkategóriás város még lehetünk, amely a középosztályra és annak felső részére épít. 

Jobb, fizetőképesebb vendégkört szerinte eseményekkel lehet hozni Budapestre. Olyan nagy rendezvények kellenek, mint pár éve a Coldplay-koncert, amikor három napig tele volt a város. A BL-döntő extrém példa, ilyen nem lesz minden évben, de lehetne Adèle-koncerttől kezdve rengeteg olyan esemény, ami miatt ide utaznak a turisták, és hajlandóak a 100 eurós szoba helyett 140-et fizetni. Ezek az események nemcsak egyszeri bevételt hoznak, hanem olyan élményt adnak, ami miatt a vendég később is visszatérhet a városba.

A Magyar Turisztikai Ügynökség jövőjéről Flesch Tamás elmondta:

a szervezetre ráégett az elmúlt évek politikai terhe, de a kérdés nem az, hogy mi a neve, hanem hogy mi a szándék mögötte. 

Elképzelhető modell, hogy a turisztikai ügynökség a magyar turizmus legfelsőbb szervezete, élén egy vezérigazgatóval, aki ténylegesen irányít. Nem az a lényeg, hogy államtitkárnak vagy vezérigazgatónak hívják, hanem hogy milyen feladatok és milyen büdzsé tartozik hozzá. Ha lesz önálló államtitkárság, ebben a formában az MTÜ talán nem szükséges, de egy Visit Hungary típusú, erős marketingszervezet kell, amely az országot a világpiacon pozicionálja. A kulcskérdés: mire költünk, hol költünk, milyen alapon, milyen mérőszámok mentén.

Az NTAK gondolata önmagában jó, és az is, hogy megvalósult. 

A probléma az, hogy az adatokhoz nem fér hozzá mindenki, és az adatáramlás igenis egyirányú. Olyan rendszerre lenne szükség, ahol az adat oda-vissza áramlik, nem egy szereplőnél koncentrálódik minden információ. Ezt ma sokan cáfolják, de a gyakorlatban így működött. 

Összességében annak, aki a turizmus élére kerül, az első feladata egy nagyon gyors leltár: mink van, hol tartunk, hova akarunk eljutni. Ehhez kell igazítani a szervezeti struktúrát, a büdzsét és minden további döntést – mondta el az MSZÉSZ tiszteletbeli elnöke.

(Nyitókép: 123rf.com)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!