Az idén hosszú évek kihagyása után újra lesz közvetlen légi összeköttetés Budapest és a Marmarishoz legközelebb fekvő Dalaman repülőtere között, így az angol, holland és orosz turisták mellett honfitársaink is újra felfedezhetik ezt a helyet, ami valóságos földi paradicsom. A két hegylánc között elterülő félszigeten öröm körbetekinteni: a tenger hullámain jachtok ringanak, az égen látványos felhőket fodroz a szél, a hegyek oldalában píneaerdők sorakoznak. Az enyhe és csapadékos télnek köszönhetően gazdag a növény- és állatvilág, messze földön híresek az itt termelt mézek, olívaolajok, citrusfélék, illetve a gránátalma. 

A félsziget közelében éri el a tengert a Dalyan folyó, amelynek deltavidékét mindenképpen érdemes felkeresni. Az Itaka utasai egész napos fakultatív program keretében ismerhetik meg ezt a vidéket. A túra első állomása egy helyi finomságokat előállító üzem, ahol különféle gyümölcsborokat és olívaolívaolajokat kóstolhatunk, de ha valami igazán különlegesre vágyunk, ne hagyjuk ki a salátaöntetnek kiváló gránátalmaszirupot. Különféle propoliszos szépségápolási termékek mellett gyógynövényes krémeket, szappanokat is vásárolhatunk ugyanitt. 

Sárból lettünk

Ha már megszépülés, alig pár kilométerrel távolabb egy igazán nem mindennapi programot próbálhatunk ki: iszapfürdőben születhetünk újjá. A dolgot úgy kell elképzelni, hogy egy nagy, sekély vizű medencében négy jókora dézsát helyeztek el, amelyek mindegyikét különleges gyógynövényekkel, zsályával, rozmaringgal „fűszerezett”, a helyi természetes hőforrásokból származó iszappal töltenek tele. Ezekből a dézsákból kenhetjük magunkra a sarat tetőtől talpig, sőt akár még a fejünk búbjára is tehetünk belőle. Miután ezzel megvagyunk, hagyni kell megszáradni az anyagot, majd amikor már azt érezzük, hogy húzódik a bőrünk a sárréteg alatt, le kell mosni az egészet. Aki akarja, akár mind a négyféle iszapot is kipróbálhatja. Tény, hogy sokkal simább, finomabb tapintású lesz a kezelés végén az ember bőre, a szervezetbe a pórusokon keresztül bejuttatott ásványi anyagok gyógyhatása csak hab a tortán. 

Síremlékek az örökkévalóságnak

Ezek után érkezünk meg a természetvédelmi területen fekvő Dalyan folyóhoz, ahonnan indul a hajókirándulás a deltába. Miután a délelőtti program során már kellemesen megéheztünk – bár az ötcsillagos Labranda Mares szálloda bőséges svédasztalálos reggelijét is igyekeztünk alaposan letesztelni –, nem volt rossz ötlet egy frissen grillezett tengeri keszeggel folytatni a napot. A The Other Side nevű étterem nevét érdemes megjegyezni: a Dalyan városával szemben, a folyó túlpartján fekvő egyetlen gasztronómiai egységben nemcsak kiadós és ízletes az étel, teraszáról evés közben kiváló kilátásban is gyönyörködhetünk. 

Nemcsak a túlsó part nyüzsgését, az induló és érkező kirándulóhajókat kísérhetjük szemmel, rövid sétával eljuthatunk egy temetőbe, ahonnan a lehető legközelebbről csodálhatjuk meg a 4000 éves, az egykori Lükia lakói által a szinte függőleges sziklafalba vájt uralkodói sírokat. A lenyűgözően részletgazdag síremlékek palotát formáznak – két dimenzióban. Lejjebb láthatjuk a közemberek egyszerűbb sziklasírjait is. 

Idegenvezetőnktől megtudjuk, hogy a folyó deltája stratégiai fontosságú hely volt ősidők óta, miután a kisázsiai partok mentén közlekedő hajóknak – hacsak nem akarták egész Rodoszt megkerülni – itt kellett elvitorlázniuk. Az egykori itteni népek, a karyák, majd a lükiaiak erős hajóhaddal rendelkeztek, így képesek voltak megadóztatni az elhaladó kereskedőket. A bevételekből csodálatos gazdagságban élt a vezetői réteg, amelynek tagjai az örökkévalósággal kacérkodva vésették csodálatos síremlékeiket a sziklafalba. 

Az élet nagy körforgása: kék rákok és álcserepes teknősök

Sétánk után ideje újra hajóra szállni, hogy felfedezzük a deltavidéket! A folyó útban a tenger felé több nagy kanyart is vesz – mivel a lerakott hordaléka kisebb-nagyobb zsombékokat, szigeteket képez –, így a sziklasírokat mindenféle szögből le tudjuk fotózni. Mivel a vidék szigorúan védett nemzeti parki terület, sem ipar, sem nagyüzemi halászat nem zajlik, a madárvilág éppen ezért nagyon gazdag. Fehér gólyák, gémek és mindenféle szárnyas kíséri utunkat, miközben a túlsó parton legelésző birkanyájak és szamárcsapatok teszik teljes mértékben bukolikussá a hangulatot.

Másfél órás kellemes ringatózás után megérkezünk úti célunkhoz, az Istuzu vagyis Teknősbéka-parthoz, ami a környék legszebb strandja. A több mint hat kilométer hosszú, finom homokos fürdőhelyet kisgyerekkel is érdemes felkeresni, mivel az öböl vize lassan mélyül. 

A hajó a folyó és a tengeröböl találkozásánál horgonyoz le, így a tengeri fürdőzést folyami pancsolással is kiegészíthetjük. A terület legkülönlegesebb természeti értékét a hatalmas álcserepes teknősök jelentik, amelyeknek ez a homokos part a költőhelyük. Amikor hajónk befutott a kikötőbe, a mólóról mi is láthattunk egy jól megtermett példányt, amint éppen fel-felbukkant a turisták által a vízbe dobott rákollókért. 

Az élet nagy körforgását sűríti magába a teknősök és a kék rákok közötti, nem mindennapi kapcsolat. A homokba rejtett tojásokból idővel tömegével kibújó apró teknősök, ösztöneiket követve a tenger felé veszik az irányt, ahol nem várt veszedelem fenyegeti őket: a környéken szintén őshonos, borzasztóan agresszív és mindig éhes kék rákok hada várja őket; a rákok számára zsákmányállatot jelentenek a védtelen aprócska jószágok. 

A nagy számok törvénye alapján ugyanakkor sok teknősnek sikerül túlélni a mutatványt, és évekkel később, megerősödve, asztal méretűvé terebélyesedve visszatérnek ide, hogy beteljesítsék a természet nagy könyvében megírt küldetésüket, és ott, ahol születtek, ők is a homokba rejtsék tojásaikat. Közben táplálkozniuk is kell, és mi más lenne a kedvenc csemegéjük, mint a fent említett kék rákok hada. A teknősök jó étvágyának bizonyítéka a kikötő vizében itt-ott feltűnő rákollók látványa. 

Visszatérve a teknősökre: a strandon a homokba temetve várják a megfelelő pillanatot a tojásokban a teknősivadékok, a turistákat táblák és kihúzott zsinór figyelmezteti a fészkekre. 

Kleopátra és baklava

Ha valakinek nincs egy egész napja a hajókázásra, vagy még egyszer hajóra szállna üdülése során, választhatja a félnapos programot is, amelynek során ókori romok sora, köztük egy egykori amfiteátrum látványában gyönyörködhet, a program csúcspontjaként pedig egy ital mellett fürdőzhet a szépséges Kleopátra-sziget partjainál.

Bár a hotel belső medencéje és lassan mélyülő, homokos strandja, az animációs programok, köztük az esti zenés műsorok, valamint a 24 órán át nyitva tartó bár miatt bőven el lehet akár egy egész hetet is tölteni a szállodában anélkül, hogy kimozdulnánk onnan, érdemes bemenni Marmarisba. A város központját ugyan 1957-ben egy több mint 7-es erősségű földrengés döntötte romba, a vár és a környező ódon épületek egy része megmenekült. A kikötőből pár perces sétával elérhető az apró domb tetejére épült vár, amely ma felújítva múzeumként működik. Érdemes a várba vezető zegzugos utcákon sétálgatni egyet, a szűk sikátorok között meseszép kertecskékre bukkanhatunk. 

Vegyük ráérősre a figurát: igyunk meg egy törökös kávét valahol, és közben gyönyörködjünk a környék macskáiban. Az óvárosból akarva-akaratlanul a bazárba jutunk, ami valójában sakktáblaszerű utcák alkotta városnegyed tele mindenféle boltokkal. Az árusok kedvesek, a választék széles. Teák, török édesség, baklava kerül a szatyorba, de persze jóárasított Gucci táskát is vásárolhatunk.

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!