„Minden út Rómába vezet” – a római utak az ókorban egy olyan birodalom fő útvonalhálózatát alkották, amely Britanniától Észak-Afrikáig húzódott. Az útvonalak mentén telepedtek le az emberek, ezeken az utakon vonultak a katonák és az utazók, az áruk, a tudás és a hatalom még a legtávolabbi régiókba is. Az ókori római úthálózat a mai napig hatással van a városokra és a régiókra Európa, a Közel-Kelet és Észak-Afrika nagy részén.

Egy digitális megaprojekt alapvetően változtatja meg az ókori infrastruktúra kutatását. Az „Itiner-e” mögött álló csapat létrehozta az első nagyfelbontású, nyílt adatbázist a Római Birodalom összes útjáról. A több mint 100 ezer kilométer hosszú főútvonalak mellett több mint 195 ezer kilométernyi mellékút nyomvonalának feltérképezése is megtörtént, 

így összesen közel 300 ezer kilométernyi, négymillió négyzetkilométeres területen áthaladó utat rekonstruáltak digitálisan, ez közel kétszerese az eddig ismert úthosszúságnak. 

Az úthálózat digitalizálásához először is tanulmányozták az összes elérhető forrást – régészeti ásatások jelentéseit, régi útleírásokat és úti térképeket, köztük a Tabula Peutingerianát vizsgálták át. A történelmi feljegyzéseket ezután összevetették a modern légi és műholdfelvételekkel.

Felhasználták a régi földfelosztások (centuriatio) nyomait is. Az ókori rómaiak az új vagy meghódított területeiket szabályos, téglalap alakú mezőkre osztották fel, amelyeket egyenes határvonalak (limesek) választottak el egymástól, ezek gyakran ma is léteznek mezőutakként, utanként vagy telekhatárokként, és feltűnő sakktáblamintázatot alkotnak. 

A mintázatok ma is beazonosíthatók a légi felvételeken, kataszteri térképeken, vagy akár túrázás közben is, különösen Észak-Olaszországban, Tunéziában és Dél-Franciaországban.

Az ókori utaknak mindössze 2,7 százaléka helyezhető el a térképen régészeti bizonyossággal. Közel 90 százalékuk esetében valószínűsíthető, hogy ismerik a pontos útvonalat a kutatók, a fennmaradó 7,4 százalék esetében pedig csak hipotézisekről van szó. 

Összesen 14 769 részszakaszból végül egy 50 méteres pontosságú geoinformációs rendszer (GIS) jött létre. Minden egyes útkapcsolat regionális metaadatokkal, minőségi mutatókkal, forrásmegjelölésekkel és az ókori helyszínek leírásaira mutató linkekkel van ellátva. 

A digitális atlasznak köszönhetően először alkothatunk átfogó képet a mobilitásról, a közigazgatásról, sőt akár a betegségek terjedéséről is az ókori birodalomban. Először válik láthatóvá, hogyan tette lehetővé a birodalom logisztikája a nagymértékű terjeszkedést, a virágzó kereskedelmet, a tudás gyors cseréjét és a hatékony ellenőrzést – írja a Deutsche Welle.

Az elkészült digitális atlaszt az alábbi videó mutatja be:

(Nyitókép: az egyik fő útvonal maradványai Epheszoszban | 123rf.com)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!